Bátonyterenye város

Adatok

Régió: Észak-Magyarország
Megye: Nógrád megye
Kistérség: Bátonyterenyei kistérség
Lakosság: 14108 fő
Terület: 80.09 km²
Népsűrűség: 176,15 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 32

Fekvése

Bátonyterenye város a Mátrától északra, a Cserhát hegységet keletről érintve, a Zagyva völgyében található. A településen áthalad, illetve érinti a 21-es és az ebből kiágazó 23-as számú fő közlekedési útvonal. Átszeli a Hatvan-Salgótarján-Somoskőújfalu vasútvonal, amelyből Kisterenye településrésznél leágazik a Kál-kápolnai szárnyvonal. A város Budapesttől mintegy 100 km-re, a megyeszékhelytől 15 km-re, Szlovákiától 25 km-re, egy több kiágazású széles völgyben található.

Története

A város térsége már a bronzkor második felében i.e. 1500-körül lakott volt, amelyet jelentős archeológiai lelőhelyek bizonyítanak (Kisterenye Aranyhegy, Kr.e. 1500, középbronzkor, Nagybátony 964 darab urnasír). A települések első okleveles előfordulási időpontja: Nagybátony 1216, Batun; Maconka 1297, Machunka; Kisterenye 1381, Egihazas Therennye; Szupatak 1461, Azzywpatak névalakban. A korai középkorban a török megjelenéséig Kisterenye településrész Vásáros előneve (1413) arra utalt, hogy egy terület piacközpontja lehetett mezővárosi ranggal. Buda elfoglalása után és Hatvan elestével a szabaddá vált Zagyva-völgye a török portyák egyik célpontjává vált. Már az 1550-es években Nagybátonyt, Maconkát többször felégették, Szúpatakot mintegy 100 évre lakatlanná tették, Kisterenye pedig 1686 után vált pár évre lakatlanná. Szúpatak földjét maconkai jobbágyok bérelték. Az újratelepítés során nagyrészt a volt őslakosok jöttek vissza, kivétel Szúpatak, melyet 1740 tájékán Lucsatyinből jövő szlovák családok népesítettek be. A 18-19. században két jelentős nemesi család birtokolja a településéket, az Almássyak és a Gyürkyek.

Fejlődése 1860-tól rohamos növekedésnek indult. Ekkor épült meg a vasút és megindult a szénfeltárás. Bátonyterenye település négy különálló község egyesítésével jött létre a '80-as években. A címerben található négy lángcsóva a négy települést jelképezi. A névadó településeket körzetközponttá a szénlelőhelyek megtalálása tette a 19. század ötvenes éveiben. A nagyüzemi kitermelés 1868-ban Kisterenyén kezdődött, s legtovább 1992-ig Nagybátonyban tartott. A szénbányászatra természetes módon épült rá az ipar. Családok ezreit vonzotta a Mátra északi vidékére a munka, a jobb megélhetés lehetősége Nógrád és a környező megyék, illetve az Alföld szegényparaszti falvaiból. 1950-ben kezdték meg a Bányaváros építését. Akkoriban a lakosság fele bányamunkás, a negyede földműves volt. Szintén az 50-es években alakították ki a településrész intézményhálózatát: bölcsőde, óvodák, általános iskola, középiskola.

Az 1950-es megyerendezésig Nagybátony és Maconka Heves megyéhez tartozott, Kisterenye és Szúpatak pedig Nógrádhoz.

Bátonyterenye 1984. január 1-jén jött létre Nagybátony (beleértve az 1965-ben hozzácsatolt Maconkát is), továbbá Kisterenye és Szúpatak egyesítésével. A négy korábbi települést jelöli a címerében a csiszolt feketegyémántból előtörő négy lángcsóva is. A négy település közül a legnagyobb évszázadokon keresztül Kisterenye volt: kedvező földrajzi elhelyezkedése, a közlekedési utak találkozása, később a vasúti csomópont kialakítása tette lehetővé fejlődését. Az egyesüléskor azonban már Nagybátony volt a legnagyobb a megelőző évtizedek bányászati és ipari fejlesztéseinek következtében. Bátonyterenye 1989-ben kapott városi rangot.

Az Észak-magyarországi régió súlyos foglalkoztatási gondjai itt is jelentkeznek. Az ipar szerkezetátalakításának hosszú folyamata, a nógrádi szénbányászat jogutód nélküli megszűnése számos család helyzetét lehetetlenítette el, a munkanélküliség mai napig a település legégetőbb társadalmi problémája. Ugyanakkor infrastrukturális területen komoly fejlődés történt.

Bátonyterenye látképe

A szén jelenléte korán ismertté vált: Nagybátonyban 1853 körül, Kisterenyén 1857-ben már nyoma van a bányászkodási kísérleteknek, amely különböző intenzitásokkal 1992-ig működött, amikor a gazdasági kitermelés miatt felhagytak a még meglévő, jelentős, de kis kalóriaértékű szén kitermelésével. A bányászkodás a négy település közül Nagybátony településszerkezetét határozta meg: a kolónia-szerű építési forma, melyet 1949-től a bányaváros felépülése követett a korszak jellegzetes tömblakásaival. Kisterenye esetében a bányatelep egybeépült az ősfaluval, ez alól kivétel a településtől mintegy három kilométerre levő, 1950-ben hozzácsatolt Rákóczi bányatelep. A bányák megszűnése miatt a megye akkori vezetői a különböző gyárak fiókintézményként való idetelepítését szorgalmazták. Nagybátonyban Fűtőber, Harisnyagyár, Kisterenye településrészein először vasöntödét terveztek, végül a salgótarjáni Acélgyár egyes gyáregységei kaptak helyet. A mezőgazdaságát a kollektivizálás után a több kis téeszből alakult Mátra MGTSZ koordinálta, és jelenleg is meghatározója, hagyományos növénytermesztést és istállózott állattenyésztést választva profilul. A településrészek közül az 1964-ben összeépült Maconka és Bányaváros középmagas épületek által beépített, Kisterenye településrész néhány tömblakás kivételével kertváros jellegű, szabadon álló, jelentős számú házhellyel rendelkezik. Szúpatak lakossága töredékére zsugorodott pedig a településrész megmentésre érdemes, hiszen évszázados településszerkezete, a népi építkezés még fellelhető formái különleges értéket képviselnek. Mindez a kétszáz évvel ezelőtt betelepült szlovákság kulturális örökségét képezi.

Nevezetességei

Gyürky-Solymossy-kastély

Bátonyterenye kisterenyei településrészén található a hazánkban egyedülálló Gyürky-Solymossy-kastély hagymakupolás késő barokk építménye, amihez 11 hektáros védett angolpark tartozik. Az itteni templom a kastélyhoz hasonlóan késő barokk, hagymakupolás tornyú. A kastélykertben, a városi ünnepségek színhelyén, Abonyi Lajos író emlékműve látható.

A park szomszédságában található a Palóc Tájház. A tipikus népi berendezések, eszközök, ruhák emlékeztetnek a századelő palóc kultúrájára.

Idegenforgalmi érdeklődésre tart számot a maconkai románkori templom is, mely a XIII. században épült, szentélyében középkori falfestmények találhatók. Többször leégett, de az újjáépítés során a lényeges építési jegyeket mindvégig megőrizte.

A szúpataki evangélikus kistemplom környezetével együtt hangulatos faluképet mutat.

Lélekszámváltozás

Év Népesség 2000 - 15464 lakos 2001 - 15342 lakos 2002 - 14586 lakos 2003 - 14507 lakos 2004 - 14343 lakos 2005 - 14260 lakos 2006 - 14108 lakos

Testvérvárosok

Fülek, Szlovákia

Következő községek

További községek